Simon és a Homo sapiens-lobbi

Üdv Mindenkinek!
Nem rég olvastam Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi című könyvet, ami olyannyira tetszett, hogy úgy gondoltam, megérdemel egy külön bejegyzést. Egy rövid ajánlót és véleményt olvashattok róla a következőkben.

Eredeti megjelenés: 2015
Oldalszám: 324
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2016

Fülszöveg: „Sokak ​szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG. 
Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…
Becky Albertalli első regényének hősébe immár 13 országban szerelmesek a lányok, és hát mit tagadjuk, a fiúk is."


Simon egy meleg fiú, aki megismerkedik az interneten egy másik meleg fiúval. Egymás kilétéről csupán annyit tudnak, hogy ugyanabba a suliba járnak. Simon örül, hogy végre meg tudja valakivel osztani az élete nehézségeit, ugyanis senkinek nem coming out-olt még. Blue-nak - a titokzatos levelezőtársának - rengeteg mindent el mer mondani és szinte éjjel-nappal vele emailezik. Természetesen nagyon kíváncsi rá, hogy ki lehet ez a fiú, akibe virtuálisan beleesett. (Viszont ez majd csak a könyv vége felé derül ki.) Mindeközben persze nem áll meg az élet, Simon szerepel az iskolai színdarabban, egy fenyegetésnek próbál eleget tenni, halloweeni buliba megy és sort kerít a bizonyos coming out-ra is, miután valaki csúnyán megalázza az interneten. Meg hát keresi az ő Blue-ját, aki nem szívesen leplezi le magát, viszont ő maga rájön, hogy valójában Simon Spierrel levelezik...

Ez volt az első igazi lmbtq könyv, amit olvastam, viszont már nagyon régen eldöntöttem, hogy én ezt egyszer mindenképp akarom. Sajnos nem bírtam megvárni, hogy papír formájában kerüljön a karmaim közé, így pdf formájú olvasásra vetemedtem. Egy nap alatt kivégeztem, de legalább valami hasznos dolog miatt volt egész nap a kezemben a telefonom végre. Nem bírtam letenni. A fejezetek csak úgy jöttek egymás után, alig voltam hajlandó egy pillanatra is elengedni a történetet, amikor pedig meg tudtam tenni, akkor is a folytatáson gondolkodtam és azon, hogy ki lehet Blue. Teljesen Simon bőrébe tudtam bújni, szerintem ugyanolyan, vagy legalábbis hasonló izgalommal olvastam az emaileket. Vele örültem, vele voltam dühös vagy éppen szomorú. Szinte mintha az ikrem lett volna. Szóval imádtam. A végén kicsit elkeseredtem, amiért nem az lett Blue, akinek végig szurkoltam és akiről tudtam, hogy úgysem ő lesz, de azért reménykedtem. Viszont! Megnéztem a filmet is, ami meglepően klasszra sikerült (annak ellenére, hogy a magyar címe borzalmas), bár már annak iszonyúan örültem, hogy Nick Robinson alakítja a főhősünket és még Katherine Langford is szerepel benne. El tudtam vonatkoztatni a könyvtől és nem akadtam ki, ha valami nem úgy volt, mint abban, így hihetetlenül élveztem és hasonló élményt nyújtott, mint olvasva. Na meg az is igaz, hogy sokkal jobban shippeltem benne Simont az igazi Blue-val. 
Tulajdonképpen ez a könyv egy kicsit arról is szól, aki olvassa. Mert tinikről szól, a problémáinkról, arról, hogy rengetegszer érezzük azt, hogy nincs aki megértsen minket. Kicsit Rólad is szól. Mert Te is voltál már tini, vagy éppen még mindig az vagy, de ha nem, akkor pedig az leszel. Majdnem, mint a bárányhimlő.
Szóval összességében a könyv és a film is egyaránt a kedvencemmé vált, valószínűleg újraolvasós a téma, mert tényleg nagyon imádtam az egészet. 
Szívesen néznék valami hasonló sorozatot akár és biztos, hogy fogok még lmbtq könyveket olvasni. Azt is láttam, hogy angolul van egy könyv, ami nem kifejezetten a folytatása, csak a Homo sapiens-lobbi egyik mellékszereplője kerül benne főszerepbe (Leah on the Offbeat). Az is érdekes lehet, sajnálom, hogy még nincs lefordítva, szívesen elolvasnám.

Kedvenc szereplő(k):

Egyértelműen Simon az egyik. Annyira az ikremmé vált (nem feltétlenül azért, mert bármiben is hasonlítunk) és annyira nehéz volt a személyiségétől megválni. Nagyon hozzám nőtt a karaktere.

Cal Price a másik. Az egész történetben Simonon kívül neki volt olyan karaktere, ami megfogott és kíváncsivá tett. Nem sokszor szerepelt, amit nagyon sajnálok, de nekem  igen szimpatikussá vált és nagyon megkedveltem. Szívesen olvastam volna több jelenetet vele.

Kedvhozó idézetek:

„Mindig kíváncsinak tartottam magam, de azt hiszem, leginkább csak hülyeségekbe szoktam beleütni az orromat."

„Mondom, mi a tökéletes boldogság: két kézzel megfogom a gurulós szék alját, és Cal Price maximális sebességgel végigtol a folyosón."

„Ha jobban belegondolok, milyen szemétség már, hogy a tanárok azt hiszik, hogy ők dönthetik el, miről gondolkodjunk. Nem elég, hogy itt ülünk csendben, és hagyjuk őket tanítani. Mintha azt hinnék, hogy joguk van a gondolatainkat is megszabni."

„Nem szoktad azt érezni, hogy be vagy zárva önmagadba?"

„Azt hiszem, azt akarom mondani, mintha időnként rajtam kívül mindenki tudná, hogy ki vagyok."

Könyves nyár

Na, itt is volnék mindjárt egy újabb bejegyzéssel, üdv újra Mindenkinek!

Nyilván nem lehet a nyarat, az előző posztomban (melyet itt találtok) olyannyira dicsőített évszakot csak úgy, egyszerűen elengedni, így még azt is meg szeretném osztani ezen a végtelen nagy világhálón, hogy milyen olvasmányokkal bővült ebben az évszakban elmém könyvespolca! Sajnos idén kevesebb elméleti élménnyel gazdagítottam a fantáziám (nem vagyok benne biztos, hogy ez így értelmes, de jól hangzik), mint tavaly, szégyenlem is magam miatta, hisz bőven lett volna időm még sokkal-sokkal többet olvasni. No, nem baj, majd talán jövőre jobban belehúzok! Aztán nem is húzom tovább, nézzük a papír (és pdf) alapú élményeimet!

1. Cassandra Clare: A Végzet Ereklyéi - Mennyei tűz városa

Júniusban fejeztem be hivatalosan is ezt a hihetetlen sorozatot. Elhúztam a hónap elejétől egészen a legvégéig ezt az utolsó részt, hisz nagyon nehéz szívvel vetettem véget első olvasásra ennek az egész csodának, amit Clare megalkotott. Mindenképp újraolvasós a téma, meg persze az Árnyvadász univerzum többi sorozatát is el szeretném olvasni, úgyhogy nem örökre engedtem el az írónő műveit.

2. Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin

Végre egyszer időben elkezdtem a kötelezőket, mert idén 11-et is kaptunk, erre pont egy nem túl kellemessel kezdem. Ez a „nem túl kellemes” egy szolid megfogalmazás, valójában arra gondolok, hogy nem tetszett igazán. A történetet alapvetően élveztem, csak azzal volt a gond, hogy Puskin hihetetlenül elhúzta. Legalábbis szerintem, viszont nem igazán olvastam ezelőtt ebben a műfajban, úgyhogy lehet, csak nem tudom igazán értékelni. A táborban a medence partján ülve, lábamat a vízbe lógatva olvastam, a csoportvezetőm meg is lepődött, mikor megkérdezte mit olvasok. Nos, őszintén szólva én is.

3. D'Andrea G. L.: Wunderkind – A csodagyermek

Egyik negatív könyvből ugrottam fejest a másikba, medence helyett. Tavaly nyáron vettem meg a Wunderkindet egy barátnőmtől és idén jutottam el odáig, hogy el is olvassam. A fülszöveg és a karika alapján (amelyen 12+ állt) arra a következtetésre jutottam, hogy ez csak egy kis laza sztori lesz, gyorsan túl leszek rajta, de ez is valami. Aha! A nagy francokat! Már az elejétől kezdve az egész nyomasztó volt, és undorítóbbnál undorítóbb jelenetek váltották egymást. Mikor már azt gondoltam, hogy ennél rosszabb nem lesz, akkor lehetőségem nyílt olvasni egy kibelezett ember anatómiáját. Nem akartam félbe hagyni, ha már egyszer elkezdtem, gondoltam nem foghat ki rajtam még ez a borzalom sem. Végig szenvedtem, közben kiderítettem, hogy amúgy ez egy trilógia, viszont a többi részét nem fordították le (vajon miért...), így egy kicsit megbántam, hogy belekezdtem, mert hiába fogom végig szenvedni, nem fog semmi kiderülni a végén sem. A megérzéseim most sem hagytak cserben, egy hatalmas kérdőjel volt bennem miután elolvastam és egyetlen kérdés: Mi a szar? Szinte semmit nem tudtam felfogni a történetből és alig maradt meg valami, ugyanis az egész egy hatalmas katyvasz, sok helyen tejesen random és értelmetlen. Ami a legjobban idegesített, hogy 12 éves kortól ajánlják, de ez még az én 16 éves lelkemnek is megrázó volt, na meg érthetetlen. Nem tudom, hogy egy fiatalabbra milyen hatással lehet...

4. Molière: Tartuffe

Végre valami jó! Korábban olvastam az írótól a Fösvényt, ami nagyon tetszett, humoros volt és könnyen befogadható. Ez alapján gondoltam, hogy akkor a Tartuffe is biztos remek lesz, hát nem is kellett csalódnom! Ha a kötelezők csak ilyenekből állnának, akkor egy nyár alatt simán kiolvasnám az összeset. Ez is hasonlóan humoros volt, csipkelődős (ha mondhatom rá ezt), drámai és esemény dús. Pikk-pakk kiolvastam.

5. Kimberly McCreight: Amelia

Édesanyám kölcsönözte ki ezt a könyvet, de mikor elolvastam a fülszövegét engem is kíváncsivá tett. Anyának nagyon tetszett, csak úgy falta az oldalakat, nagyon hamar végzett vele, így, mielőtt visszavittük volna a könyvtárba nekem is muszáj volt elolvasnom. Be kellett látnom, hogy valóban letehetetlen, ha egyszer elkezdi olvasni az ember. Ugyan nem sikerült olyan hamar kiolvasnom, de egyszerre nagyon sokat tudtam vele haladni, hisz a fejezetek csak úgy kérették magukat. Nem tudok mit írni. Szinte tökéletes ez a könyv.

6. Sarra Manning: Londonban bármi megtörténhet

Nővérem egyik alkalommal, amikor arról beszéltem, hogy azt sem tudom mit olvassak, akkor a kezembe nyomta ezt a könyvet mondván, hogy olvassam el. Neki még nem volt ideje hozzá, viszont én hamar bele is kezdtem. A történet meglepően nagyon tetszett, ez az egész londonosdi belopta magát a szívem egyik parányi zugába, a főszereplő hatalmas fejlődésen ment keresztül és a két francia srácot is szerettem, főleg Jaen-Luck karakterét. A fejezetek elején a rövid kalauz nem igazán jött be, a végén már inkább csak átugrottam, hogy tudjak haladni az eseményekkel, de aki szeretne Londonról még több dolgot megtudni, annak biztosan tetszik.

7. Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi

Annyira régóta szerettem volna elolvasni és már nem bírtam várni, muszáj volt letöltenem és elolvasnom. Ugyan jobban örültem volna, ha könyv formájában élhetem át az élményt, amit nyújtott, de így is imádtam. Letehetetlen volt, egyfolytában olvastam és olvastam, teljesen megimádtam Simont és Blue-t és ahw. Bocsánat, fangörcs. Alapvetően számomra most már sokkal izgalmasabb és érdekesebb egy fiú szemszögéből olvasni, mert a lányosokat már ismerem, abban már nincs semmi új (enyhe túlzással). Nem is kellett csalódnom! Szóval lényegében ebben a könyvben mindent imádtam, egyedül kicsit azt sajnáltam, hogy Blue végül nem az lett, akire gondoltam (aki olvasta, úgy is tudja, hogy kire gondolok...igen, Rá!), mert nekem nagyon szimpatikus volt az ő karaktere is, de legalább meglepő volt a vége! A film után egy kicsit jobban beletörődtem és elfogadtam. Apropó, az adaptáció is tetszett, abban sem kellett csalódnom!

8. Kelly Oram: Cinder és Ella

Nem igazán vagyok oda a klisés, romantikus könyvekért, de úgy döntöttem, pótolom a LOL könyves elmaradásaimat (ha nevezhetem így). Minden ellenére kellemes élményt nyújtott a könyv, kicsit különleges volt, a karakterfejlődés remek lett, és hát kikapcsolódásnak megfelelt.

9. Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

Ezt már korábban is olvastam és az előbbihez hasonlókat tudnék írni róla. Bár ez jobban tetszett, talán ez lesz a kedvenc LOL könyvem, vagy már most az. A téma egész érdekes és különleges, ez az, ami megfogott benne.

Ti miket olvastatok? :)

Cluedo Book Tag

Kedves Mindenki!
Régóta nem igazán használom a blogomat, igazából nem is publikáltam még sok mindent, nem is igazán van, aki olvasná, de nem baj, mert most újra kedvet kaptam hozzá és megpróbálok tartalmat gyártani rá. Lehet, hogy ezután a bejegyzés után megint csak hónapok múlva nézek rá újból, lehet, hogy nem. Majd meglátjuk.
Na de! A lényeg a lényeg, hogy ennek a bejegyzésnek a létrejöttét kedves bloggerina barátosném támogatta, aki megajándékozott egy book tag kihívással. Ezúton is köszönöm szépen Lilla!

1. Miss Scarlett – A végzet asszonya – Egy könyv, amit csak azért akartál elolvasni, mert gyönyörű a borítója, de később a tartalmát is imádtad.

Tavaly sokat szemezgettem a könyvtárban Beth Revis: Acrosse the Universe (Túl a végtelenen) című könyvével, mert gyönyörű borítója van és a címe is megnyerő, de nagyon nehezen vettem rá magamat, hogy leemeljem a polcról, mert elriasztott a vastagsága. Egy alkalommal viszont már annyira nem tudtam, hogy mit kölcsönözzek, hogy fogtam, levettem, elolvastam a fülszövegét (ami szintén nagyon megfogott) és hazahoztam, elolvastam és egyszerűen imádtam. Nem ragoznám tovább. Magával ragadott! 

2. Mrs. Peacock – A társasági asszony – Egy könyv, ami kezdetben visszafogottan indult, nem igazán tetszett, de végül elég jól kiforrta magát és most már bármikor újraolvasnád.

Bevallom, ehhez a ponthoz kicsit nehéz volt a választás. Egyrészről, mert az Abigélt Szabó Magdától nyugodt szívvel sorolnám ide, de attól tartok, hogy nem olvasnám újra bármikor csak úgy. Viszont! Amie Kaufman és Meagan Spooner: Lehullott csillagok című könyve jobban passzol ide, ugyanis az eleje egy kicsit unalmas volt, nem tudtam hová tenni, de aztán! Aztán jött a varázslat, ugyanis teljesen felkapott és elröpített jó messzire ez a csoda. Egyszer, talán, ha alkalmam adódik rá, szívesen újraolvasom! (Meg is szeretném venni egyszer, mert egy barátomtól kaptam kölcsön. Márpedig ennek a gyönyörűségek a polcomon a helye!)

3. Plum professzor – A szellem embere – Egy könyv, aminek igazán érdekes, egyedi, elvont és kissé különc a témája.

Na, megint bajban vagyok, mert annyi könyvet tudnék most felsorolni. Kezdem azzal, hogy a Lehullott csillagok és a Túl a végtelenen is szinte már tökéletesen passzolna ide. Ámbár, ott van még a csodálatos és utánozhatatlan Engelsfors trilógia, amit két svéd író, Mats Strandberg és Sara B. Elfgren alkotott. Ugyanakkor, mégis, mikor elolvastam ezt a kis "feltételt", vagy nem is tudom mi a megfelelő fogalom rá, akkor egyből Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna című regénye ugrott be. Nos, hát akkor, legyen ő a végső kiválasztott.

4. Mustard ezredes – Az alfahím – Egy könyv, amit szinte mindenki imád, de Te valamiért mégsem szeretted.

Eleve végig sem bírok olvasni egy olyan könyvet, amit nagyon nem szeretek, unalmasnak találok és egyszerűen nem az én világom. Az 1001 könyv listán is szereplő 1984-el (George Orwell) jártam legutóbb így. Sok pozitívat hallottam pedig, sokan nagyon szeretik és jó véleménnyel vannak róla, ráadásul egy osztályon belüli kiselőadás során (aminek a témája ez a könyv volt) döntöttem el, hogy nekem ezt el kell olvasnom, mert nagyon ígéretesnek tűnik. Kikölcsönöztem szépen, olvastam, olvastam, untam, nagyon untam, de azért olvastam, és kb. 5 hónap múlva, mikor már a felénél jártam nagyjából és még mindig csak annyi történt, hogy a főhős elment borotvát venni (hupsz, spoiler és enyhe túlzás), akkor végleg eldöntöttem, hogy abba hagyom. Nekem ez nem megy. 

5. Green atya – Az aranyifjú – Egy könyv, ami nem az, aminek látszik (értsd: sokkal több van benne és sokkal több meglepetést vagy éppen titkot rejt, mint ahogyan azt mondjuk a fülszöveg alapján gondoltad volna).
Igazából a legtöbb könyvvel ez így van (vagy fordítva). Meg kell, hogy említsem az egyik nagy kedvencemet, ami egy trilógia. Federica Bosco csodálatos, magával ragadó Angyal trilógiájáról beszélek (Szerelmem egy angyal, Vigyázz rám, angyal, Maradj velem, angyal), amiről valóban nem sejtettem, hogy ennyire megfog. Fiatalabban olvastam, mint kellett volna, (bár pár évvel utána is ugyan olyan élmény volt) és nagyon a lelkemig hatolt. Akárhányszor rágondolok, elérzékenyülök. Nem régiben volt lehetőségem egy balett előadást megnézni (a könyv főszereplőjének az élete a balett) és akkor is annyiszor eszembe jutott ez a lélekfacsaró történet. Most is fáj, miközben ezeket a sorokat írom, szóval, szerintem inkább ugorjunk is a következőre.

6. Dr. Orchid – A zseni – Egy végtelenül okos és körmönfont könyv, ami végül téged is meglepett, rászedett.

Megint csak egy trilógiát kell, hogy írjak, még pedig James Dashner jól ismert Útvesztőjét, amiből filmadaptáció is készült (az utolsó része nem is olyan rég jelent meg a mozikban). Nagyon mozgalmas, eseménydús a történet és jól el lehet merülni benne. 

7. Dr. Black – A méltatlanul elfeledett áldozat – Egy könyv, amit sokan mellőznek, esetleg nem igazán szeretnek, de Te olvastad és valamiért mindig emlékezni fogsz rá.

William Golding: A legyek ura egyszerűen ilyen volt. Hallottam róla sok negatívat, meg hát kötelező olvasmány is volt, szóval alapból nem olyan nagy lelkesedéssel álltam neki, de annál inkább tetszett! Megrázó, elgondolkodtató és néha sokkoló volt. Mély nyomot hagyott bennem.

8. Cluedo – A klasszikus rejtélyek játéka – A kedvenc krimi/nyomozós/misztikus vagy rejtélyes könyved.

Végre! Végre így a végére lehetőségem nyílik kicsit beszélni a nagyon nagy kedvencemmé vált Végzet Ereklyéi sorozatról. Aki esetleg valami nagyon misztikus oknál fogva nem tudja miről is van szó: Cassandra Clare: Csontváros; Hamuváros; Üvegváros; Bukott angyalok városa; Elveszett lelkek városa; Mennyei tűz városa ééés még nagyon nagyon sok kiegészítő részéről (amiket a sorozat utolsó részével együtt még nem olvastam). A Csontvárost egyszer osztálykarácsonyon kaptam az egyik barátnőmtől (aki kihívott erre a book tag-re) és ott kezdődött minden. Előtte csak futólag hallottam erről a sorozatról és be kell valljam, nem is vártam túl sokat tőle. Most meg már egyszerűen nem bírok betelni vele! Azt hiszem ennél többet nem is mondok róla, mert lehet, hogy egy külön bejegyzést is szentelek majd neki, addig is: lessétek meg, ha még nem hallottatok róla! :)

Most, hogy a végére értünk, meg kell mondjam, élveztem visszaidézni a korábban olvasott könyveimet és élveztem párosítgatni őket a megadott pontokhoz. Mindenki csinálja meg, akinek kedve van hozzá, akár fejben is tök jó végig menni rajta! Remélem tetszett Nektek is a bejegyzés, hamarosan (vagy nem hamarosan) jövök egy követkővel! :)